Helyszín
PROJEKT TERÜLET
A projekt helyszíne a Kiskunsági Nemzeti Park Miklapuszta tájegységének északi része (4235 hektár).
ÁLTALÁNOS LEÍRÁS
A Miklapuszta tájegység a Duna-Tisza köze második legnagyobb szikes gyepterülete a felső-kiskunsági szikes puszták után. A tájegység hazánk legkülönlegesebb szikes formakincsével rendelkezik, melynek kiemelkedő értékei a Kárpát-medence legmagasabb (akár 1,5 m-t i elérő) szikpadkái és löszhátai, valamint a több száz méter hosszan elnyúló, kopár vakszikesek. A projektterület a szikes élőhelytípusok teljes, jó állapotban megmaradt sorozatát őrzi. A kiterjedt szikes mocsarakat szikes rétek határolják, melyeket a hazánkban máshol nem található, a felszíni sókiválás miatt fehéren tündöklő vakszikes felszínek és vízállásos szikfokok öveznek. A néhány cm-rel magasabb, szárazabb felületeken csenkeszes és ürmös szikes puszták alakultak ki, melyek közül platóként emelkednek ki a löszhátak, melyek jelentős részét fajgazdag löszpusztagyep borítja. A tájegység összterületének 27%-át szikes mocsarak, 18%-át szántóföldek, 16%-át szikes rétek foglalják el, míg a kopár szikesek (13%), a száraz gyepek (10%), a felhagyott szántókon kialakult másodlagos gyepek (6%) és az ürmös sztyeppék (4%) kisebb területeket borítanak.
ÉLŐHELYTÍPUSOK, NÖVÉNYZET
A Miklapuszta tájegység északi részén a mocsarak nagy területeket foglalnak el az alacsonyan fekvő, főként É-D-i irányban futó egykori ártereken. A szikes mocsarakat leggyakrabban a közönséges nád (Phragmites australis) uralja, akár zárt állományban, akár széleslevelű vagy keskenylevelű gyékénnyel (Typha latifolia, T. angustifolia) keverten. A mocsár-rét átmeneteket a sziki káka (Bolboschoenus maritimus) kiterjedt állományai jelzik. A mocsárréteket sziki sásrétek (Agrostio-Caricetum distantis), réti ecsetpázsitos szikes rétek (Agrostio-Alopecuretum pratensis) és csetkákás-fodros ecsetpázsitos szikes rét (Eleochari-Alopecuretum geniculati) alkotják. Közepes magasságban a rétek átadják a helyüket a teljesen kopár vagy néhány sótűrő növény (pl. pozsgás zsázsa, bárányparéj) által kis foltokban benépesített vaksziknek (Lepidio-Camphorosmetum annuae), illetve mélyebben fekvő részeken a mézpázsitos szikfok-növényzetnek (Lepidio-Puccinellietum limosae). A száraz ürmös sztyeppék (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) a löszhátak körül vagy azok lejtőin találhatók. A kopár vakszikes felszínből sok helyen meredeken, akár 1,5 m magasra kiemelkedő löszhátakat háromféle száraz gyep borítja: fajgazdag löszpusztagyepek (Salvio-Festucetum rupicolae), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) által dominált száraz gyepek és szikes legelők (Achilleo-Festucetum pseudovinae), ez utóbbi gyakran a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) kiterjedt állományaival. E társulások másodlagos, parlagokon kialakult vagy leromlott változatai a terület kb. kétharmadán találhatóak. A tájegységben 14 védett és egy fokozottan védett növényfaj él.
ÁLLATVILÁGA kiskunsági szikesek bennszülött, csak itt előforduló értéke a pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae), az Élőhelyvédelmi Irányelv II. Függelékén szereplő futóbogár-alfaj, melynek egyik legjelentősebb állománya Miklapusztán él.
Miklapuszta korábban hazánk egyik legjobb partimadár-élőhelyeként volt ismert. Az 1989 és 1992 között zajlott részletes terepi vizsgálatok során a partimadarak itt költő állományainak becsült nagysága a következő volt:
– bíbic (Vanellus vanellus): 80-100 pár
– gólyatöcs (Himantopus himantopus): 10-20 pár
– gulipán (Recurvirostra avosetta): 10-20 pár
– nagy goda (Limosa limosa): 10-15 pár
– nagy póling (Numenius arquata): 1-2 pár
– piroslábú cankó (Tringa totanus): több mint 100 pár
– sárszalonka (Gallinago gallinago): 2-3 pár
– székicsér (Glareola pratincola): 2-3 pár
– széki lile (Charadrius alexandrinus): 80-100 pár
– ugartyúk (Burhinus oedicnemus): 20-25 pár
Jelenleg csak néhány tucat pár bíbic és piroslábú cankó költ, míg nedvesebb években fészkel a gulipán és a gólyatöcs, ám a többi faj eltűnt Miklapusztáról.
Miklapusztán számos fontos, országosan fogyatkozó állományú, mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfaj is él, pl. a búbos pacsirta Galerida cristata, fogoly Perdix perdix, fürj Coturnix coturnix, gyurgyalag Merops apiaster, kis őrgébics Lanius minor, mezei pacsirta Alauda arvensis, mezei poszáta Sylvia communis, parlagi pityer Anthus campestris, sárga billegető Motacilla flava. seregély Sturnus vulgaris, sordély Miliaria calandra, tövisszúró gébics Lanius collurio és vörös vércse Falco tinnunculus.
Említésre méltó még a túzok (Otis tarda) 30-40 egyedből álló stabil költőállománya Miklapuszta déli részén.
