A hazai szikesek címernövénye is lehetne, a tiszántúli gyepek egyik legjellegzetesebb évelő virágos növénye, ami nyáron képes lilára festeni akár az egész pusztát.
A magyar vagy sziki sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungarica) a Kárpát-medence bennszülött növénye, a szegfűfélék rendjének (Caryophyllaceae) és a kékgyökérfélék családjának (Plumbaginaceae) tagja. Első virágai már júliusban megjelennek, de a virágzás augusztus második felében a legintenzívebb és több hétig is eltarthat.
A hazai ürmös szikes pusztákon szinte mindenhol él, különösen a Tiszántúlon jellemző. Több helyen még az árvízvédelmi töltések oldalában is találkozhatunk vele. Mivel az utóbbi időben elég sok sziki fajunk terjedésnek indult az útszegélyeken – a műutak sózása miatt – így akár az autópályák mellett, vagy a belterületi nagyáruházak parkolójában is elénk kerülhet.
Sótűrő, szívós növény, a szélsőséges időjárási viszonyokat is kibírja, akkor is kihajt, ha nagyon kevés a csapadék. Bőrnemű levelei jól raktározzák a vizet, emellett gyökere is mélyre hatol a talajban, így védekezve szélsőségesen száraz termőhelyein a kiszáradástól.
Számos népies neve van, mint például a vasvirág, a lelleg, a sziksaláta, a jegesvirág, vagy a szikikáposzta.
Fontos tudni, hogy bár a magyar sóvirág nem védett növény, de természetvédelmi területen – mint minden más növényt – ezt sem szabad gyűjteni!
