Author Archives: Renáta Gál

Idén is részt vettünk a Szent Dömötör-napi Behajtási Ünnepen, ahol a pásztorok és jószágaik – magyar racka juhok, nóniusz lovak, bivaly- és szürkemarha-fogatok – vonultak végig a pusztai legelőkről a téli szálláshely felé, ahogy tették azt évszázadok óta. Azonban október hónap nem csak a jószágok behajtásának ideje, hanem a természet őszi ünnepe is, amikor az északról érkező darvak 100 ezrével állnak meg a Hortobágyon, mielőtt folytatják útjukat dél felé. A darvak naponta ismétlődő, alkonyathoz kötődő mozgása a daruhúzás, amely mindössze néhány hétig tart, viszont életre szóló élményt nyújthat az ehhez kötődő programokon résztvevők számára.

A behajtás, vagy más néven beszorulás, a pásztorok nagy ünnepe. Ilyenkor befejeződik a legeltetés, a gazdák az állatokat behajtják az istállókba, és a számadás során elszámolnak az állatok elhullásával, szaporulatával.

A történelem során Szent Dömötörhöz, a pásztorok védőszentjéhez kapcsolódott a behajtás, így neve napján igazi ünneppé vált eseményt. A gazdák kifizették a pásztorok munkáját, akik ezt követően akár napokig „dömötöröztek”, vagyis mulatozással, pásztorbállal ünnepeltek. Ma már jelképessé vált az október 26-ai behajtási nap; már nem „hoz havat a hátán” az állat a legelőről október végén, sőt, ha az időjárás engedi, akkor egész novemberben kinn maradnak az állatok december elsejéig. Utána elkezdődik az ellés és ekkorra már fedél kell a jószágok fölé.

Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat.
A Hortobágy környéki pásztoroknál az uradalmi pásztorok és a paraszti legelőtársaságok rendeztek Dömötör-napi mulatságokat. A juhászok elszámolását bezáró mulatságot nevezték juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak és dömötörözésnek is. Gyakran az egész hét ráment, amit dömötörhétnek mondtak.

A Hortobágyi Nonprofit Kft., és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében a Szent Dömötör-napi Behajtási Ünnep, Kézműves Vásár és Darufesztivál már évek óta egy időben és helyszínen kerül megrendezésre, így a vendégek egyszerre csodálhatják meg a természeti értékeket és a pásztorsághoz köthető kulturális hagyományokat. Hortobágy Község Önkormányzata erre az időpontra kézműves vásárt szervez, mely a program részeként biztosítja, hogy a Hortobágy értékeiből valamit a látogatók magukkal is vihessenek. Az egész napos rendezvény során kézműves vásár, bográcsban főtt pásztorételek, néptáncbemutató, valamint természetismereti játékok és kézműves foglalkozások vártak mindenkit.

Projektünk standjánál számos gyermek és felnőtt fordult meg, így lehetőségünk nyílt felhívni a figyelmet projektünk célkitűzéseire, természetvédelmi tevékenységeinkre, valamint a biodiverzitás megőrzését támogató legeltetési módszerekre. Örömünkre szolgált, hogy több gazdálkodóval és pásztorral is tudtunk szakmai diskurzust folytatni.

Köszönjük mindenkinek, aki meglátogatta standunkat, és kérdéseivel, tapasztalataival hozzájárult a közös gondolkodáshoz!

Írta: Gál Renáta

2026. október 20–23. között Debrecen adott otthont a jubileumi XV. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferenciának (MTBK), amelynek központi témái a „Szennyezések, biodiverzitás, természetvédelem” voltak. A négynapos rendezvény a hazai természetvédelem-, biológia és ökológia szakmai közösségének fontos találkozóhelyévé vált, ahol kutatók, természetvédelmi szakemberek és a hozzá kapcsolódó tudományterületek képviselői osztották meg egymással legújabb eredményeiket, tapasztalataikat és gondolataikat.
A konferencia különleges jelentőségét az is adta, hogy az MTBK-sorozat történetében a szennyezések témája most először került a középpontba. A kérdés napjainkban különösen aktuális: az ipari, mezőgazdasági és egyéb eredetű szennyezések, valamint az urbanizáció és a különböző antropogén hatások egyaránt komoly kihívásokat jelentenek a biodiverzitás megőrzése szempontjából. A konferencia programja ezekre a problémákra nemcsak a kutatási eredmények bemutatásával, hanem a lehetséges természetvédelmi megoldások és gyakorlati tapasztalatok megvitatásával is igyekezett reflektálni.

A rendezvény szakmai programja rendkívül sokszínű volt. A résztvevők plenáris előadásokon, szimpóziumokon, poszterbemutatókon és kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt. A program első teljes napja elsősorban a szennyezések és azok természetvédelmi jelentősége köré szerveződött. Szó esett többek között a mezőgazdasági eredetű szennyezésekről, az ivermektin talajbiológiai hatásairól, a rovarbarát legeltetés lehetőségeiről, a vizes élőhelyeket érő terhelésekről, a szennyvizek halfaunára gyakorolt hatásairól, valamint a fényszennyezés és az urbanizáció ökológiai következményeiről.

A második nap már szélesebb körben foglalkozott a természetvédelem aktuális kihívásaival. A programban helyet kaptak többek között a vizesélőhely-rekonstrukciók, az erdőgazdálkodás természetvédelmi kérdései, az inváziós fajok visszaszorításának lehetőségei, a faj- és génmegőrzés, a természetvédelmi prioritások, valamint a különböző élőhelyek és természetvédelmi beavatkozások vizsgálatai. A napot kerekasztal-beszélgetések zárták, amelyek a természet-helyreállítási rendelet aktualitásait, illetve a talajélet, a tudomány és a szemléletformálás kapcsolatát járták körül.

A tudományos előadások mellett a poszterek is fontos szerepet kaptak. A bemutatott kutatások között számos különböző élőhelyet, élőlénycsoportot és természetvédelmi problémát érintő munka szerepelt: a mikroműanyagok ökotoxikológiai hatásaitól a beporzó rovarok monitorozásán és a kétéltű-közösségek vizsgálatán át az erdők, gyepek, vizes élőhelyek, ritka növény- és állatfajok természetvédelmi kérdéseiig. A poszterbemutatók egyúttal jó lehetőséget teremtettek a kötetlenebb szakmai eszmecserére és új kapcsolatok kialakítására.
A szakmai programot két, a rendezvény témáihoz is szorosan kapcsolódó fakultatív kirándulás egészítette ki. Az egyik program résztvevői a Hortobágyi Nemzeti Parkban figyelhették meg a darvakat és más vonuló madárfajokat, valamint betekintést nyerhettek a Hortobágy-Halastó mocsári élőhely-rekonstrukciójába. A másik kirándulás a Debrecenben és környékén zajló ipari-gazdasági fejlesztések és a környezeti monitorozás kérdéseit mutatta be, többek között a Civaqua program, a Nagy-legelő és a környezeti ellenőrző rendszerek, valamint az ipari parkok érintésével.

A rendezvény külön öröm volt a város számára is: a jubileumi XV. MTBK pontosan 15 évvel az előző debreceni, VII. MTBK után tért vissza a városba.
A konferenciát a Magyar Biológiai Társaság, a Debreceni Egyetem, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság rendezte. A szakmai munkát a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztálya, az MTA Ökológiai Tudományos Bizottsága, valamint a Society for Conservation Biology Europe Region támogatta.

A megvalósításhoz több intézmény és Európai Unió által finanszírozott projekt is hozzájárult: a Debreceni Egyetem Biodiverzitás, Vízgazdálkodás és Klímaváltozás Kompetencia Központja, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete és a LIFEforBUGSandBIRDS projekt, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. a Vadonleső Programmal és a Grassland-HU LIFE integrált projekttel, valamint a NoPlanetB európai uniós pályázat.

Köszönjük minden előadónak, poszterbemutatón részt vevő kutatónak, meghívott szakembernek, résztvevőnek, támogatónak és közreműködőnek, hogy hozzájárultak a XV. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia sikeréhez!

Az absztrakt kötet elektronikusan ITT érhető el.

Írta: Tóth Máté

Október 17-én a tardonai Horhos Völgyi Ökobirtok Nyílt Napján Tardonán, tartottunk foglalkozást a ganajtúró bogarak életmódjáról, ökológiai szerepéről és védelmi lehetőségeiről a LIFE for BUGS & BIRDS projekt keretében.

A rendezvény látogatói testközelből ismerhették meg, milyen fontos szerepet töltenek be ezek a gyakran kevésbé ismert rovarok a gyepi ökoszisztémák működésében. Megtudhatták, hogyan hasznosítják a legelő állatok trágyáját, miként járulnak hozzá a szerves anyagok lebontásához és a tápanyagok körforgásához, valamint miért fontos megőrizni élőhelyeiket. Az érdeklődők emellett a rovartani kutatások néhány eszközét is kipróbálhatták, így a tudományos munka gyakorlati oldalába is betekintést nyerhettek.

A nyílt nap változatos programjai a Bükk természeti értékeit, a fenntartható gazdálkodást és a helyi termékeket állították középpontba. A résztvevők többek között madárgyűrűzési bemutatón vehettek részt, megismerhették a Bükk élővilágát, valamint betekintést nyerhettek az ökológiai gazdaság mindennapjaiba.

Számunkra különösen fontos volt, hogy a ganajtúró bogarak példáján keresztül ráirányítsuk a figyelmet a rovarok ökológiai jelentőségére és a rovarbarát legeltetés szerepére a biodiverzitás megőrzésében.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget és minden érdeklődőnek a részvételt, a kérdéseket és a közös gondolkodást!

Írta: Gál Renáta

Október 7–8-án Gödöllőn rendezték meg a Pannon gyepek jövője – A természetvédelem és a fenntartható gyepgazdálkodás harmonizálása című szakmai konferenciát, amelyen projektünk munkatársai is részt vettek. A Grassland-HU LIFE integrált projekthez kapcsolódó rendezvény kiemelkedő érdeklődés mellett valósult meg: a két nap során összesen 250 kutató, természetvédelmi szakember, gazdálkodó, agrárszakember, oktató és döntéshozó találkozott, hogy közösen gondolkodjanak a hazai gyepterületek megőrzésének és fenntartható hasznosításának lehetőségeiről.

A pannon gyepek kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű élőhelyek, amelyek számos védett növény- és állatfajnak biztosítanak otthont, emellett fontos szerepet töltenek be a táj ökológiai működésében. Fennmaradásukat azonban egyre nagyobb kihívások elé állítja a klímaváltozás, a gyakoribb és súlyosabb aszályok, a vízháztartási viszonyok átalakulása, valamint a tájhasználat változása.

A konferencia egyik központi témája az volt, hogyan alkalmazkodhat a gyepkezelés ezekhez a változó környezeti feltételekhez. Az előadások és szakmai beszélgetések rávilágítottak arra, hogy a természetvédelmi szempontból megfelelő kezelési gyakorlat kialakítása összetett feladat. A kaszálás és a legeltetés módját, időzítését és intenzitását az adott élőhely ökológiai adottságaihoz, a fajok igényeihez, valamint az aktuális környezeti körülményekhez kell igazítani.

A megfelelő kezelési gyakorlat kialakításához elengedhetetlen a kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok összehangolása, valamint a beavatkozások hatásainak hosszú távú nyomon követése. A monitoring és az eredmények értékelése lehetővé teszi, hogy a kezelési módszereket a tapasztalatok alapján felülvizsgáljuk, és szükség esetén módosítsuk.

A rendezvényen a gyepek élővilágának megőrzése, a védett fajok élőhelyi igényei, az élőhely-helyreállítás, az inváziós növényfajok visszaszorítása, valamint a korszerű monitoring- és térinformatikai módszerek alkalmazása is hangsúlyt kapott.

A konferencián tárgyalt kérdések jól mutatják, hogy a gyepterületek kezelésekor nem elegendő egy-egy faj vagy természetvédelmi érték igényeit önmagukban figyelembe venni. Az élőhelyek szerkezete, a növényzet összetétele, a rovar- és madárközösségek igényei, valamint a legeltetésből és más kezelési beavatkozásokból eredő hatások egymással összefüggő rendszert alkotnak. Ezért a természetvédelmi intézkedések megtervezésekor az ökológiai folyamatok és a különböző élőlénycsoportok szempontjainak együttes mérlegelése elengedhetetlen.

A konferencia egyik számunkra különösen fontos szakmai programja az „Élő talaj, ellenálló gyep – a talajélet szerepe a gyepgazdálkodásban” című kerekasztal-beszélgetés volt, amelynek meghívott szakértői között projektünk vezetője, Dr. Lengyel Szabolcs is részt vett. A Gyenes Adrienn szaktanácsadó moderálásával zajló beszélgetésen Dr. Dobos Endre, Dr. Lengyel Szabolcs, Palik Ferenc, Dr. Szentes Szilárd és Dr. Márton Aliz osztotta meg szakmai szempontjait. A résztvevők többek között azt járták körül, hogy az aszályos időszakokban milyen szerepe lehet a tápanyag-utánpótlásnak a gyepek állapotának javításában, mikor indokolt a trágyázás, és milyen formában érdemes tápanyagot pótolni. A beszélgetés fontos témája volt a talajélet és a gyepgazdálkodás kapcsolata, valamint az állatgyógyászati kezelések, különösen az ivermektintartalmú féreghajtó készítmények alkalmazásának időzítése és lehetséges ökológiai hatása. A kérdés a rovarbarát legeltetés szempontjából is kiemelt jelentőségű. A legelő állatok trágyája a gyepi ökoszisztémák szervesanyag-forgalmának része, és számos ízeltlábú számára táplálkozó-, szaporodó- és fejlődési közeget biztosít. A trágyabogarak és más trágyalakó szervezetek közreműködnek a trágya lebontásában, a tápanyagok körforgásában, és közvetetten a talaj működésére, valamint a rovarevő madarak és más állatok táplálékellátására is hatással vannak.

Emellett a  konferencia poszterszekciójában „A LIFE for BUGS & BIRDS projekt – Hogyan alakítja ki és tartja fenn a rovarbarát legeltetés a biodiverzitást a pannon szikes pusztákon és a löszpusztagyepeken?” című poszterünkkel is részt vettünk.

A kétnapos rendezvény egyik fontos üzenete, hogy a természetvédelmi célok és a fenntartható gyepgazdálkodás nem egymástól elszigetelt területek. Számos értékes gyep fennmaradásához hozzájárulhat a megfelelően megtervezett mezőgazdasági hasznosítás, különösen a természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő legeltetés. A megfelelő gyakorlat kialakításához ugyanakkor szükség van a kutatási eredmények, a természetvédelmi tapasztalatok és a helyi gazdálkodási ismeretek összehangolására. A kutatók, természetvédelmi szakemberek, gazdálkodók és döntéshozók közötti párbeszéd segíthet abban, hogy az ökológiai szempontból kedvező megoldások a mindennapi gyakorlatban is megvalósíthatók legyenek.

A konferencia lehetőséget biztosított a különböző szakterületek képviselői közötti tapasztalatcserére, valamint a gyepterületek megőrzését érintő közös kihívások és lehetséges megoldások megvitatására.

A Pannon gyepek jövője konferencia megerősítette, hogy a természetvédelmi szempontból értékes gyepterületek hosszú távú megőrzése folyamatos alkalmazkodást, naprakész tudást és együttműködést igényel. A tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása, a kezelések hatásainak nyomon követése és a helyi tapasztalatok figyelembevétele egyaránt hozzájárulhat a hatékonyabb természetvédelmi munkához.

Számunkra a konferencia részvétele egyúttal lehetőséget adott arra, hogy a rovarbarát legeltetéssel kapcsolatos tapasztalatainkat szélesebb szakmai közönséggel is megosszuk, valamint bekapcsolódjunk a gyepgazdálkodás és a természetvédelem közös kérdéseiről szóló szakmai párbeszédbe.

A pannon gyepek hosszú távú fennmaradása közös felelősségünk. Megőrzésükhöz a természetvédelmi célok, a fenntartható gazdálkodás és a különböző szakterületek együttműködésének egyaránt meghatározó szerepe van.

A konferencia Absztrakt kötete ITT a projektről készült poszter pedig ITT tekinthető meg.

Írta: Gál Renáta

A LIFE for BUGS and BIRDS projekt keretében munkatársaink a Horhos -Völgyi Birtokon végeztek ganajtúróbogár-felmérést. A terepi vizsgálatok során a domb- és hegyvidéki legelők jellegzetes fajait kerestük, miközben értékes adatokat gyűjtöttünk a legelők élővilágáról és a természetbarát gazdálkodás hatásairól. Mindeközben megismertük a természettel összhangban működő gazdálkodási formákat, és a kárpáti borzderes szarvasmarhafajta tartásának előnyeit és nehézségeit.

A Horhos-Völgyi Birtok nemrég csatlakozott a LIFE for BUGS and BIRDS projekt partnerhálózatához. A gazdaság példaértékű szemlélettel működik: a természetvédelmi szempontokat a mindennapi gazdálkodás szerves részeként kezeli. A legelők kezelését és a kárpáti borzderes szarvasmarhák tartását olyan szemlélet hatja át, amely egyszerre szolgálja az állatok jólétét és a biológiai sokféleség megőrzését.

A ganajtúró bogarak a legelők ökológiai működésének kulcsszereplői. A szarvasmarhák trágyáját gyorsan lebontják és a talajba dolgozzák, ezzel hozzájárulnak a tápanyagok körforgásához, javítják a talaj szerkezetét, valamint számos rovarevő madárfaj számára biztosítanak táplálékot. Egyetlen trágyalepény is gazdag életközösségnek ad otthont, ezért különösen fontos, hogy ezek a rovarok megfelelő életfeltételeket találjanak.

Ebben jelentős szerepe van a felelős állategészségügyi gyakorlatnak is. A birtokon kiemelt figyelmet fordítanak arra is, hogy az ivermektin tartalmú állatgyógyászati készítményeket csak nagyon indokolt, állatorvos által felügyelt esetekben alkalmazzák. Ez azért különösen fontos, mert a szer maradványai a trágyában is jelen lehetnek, ahol károsíthatják a ganajtúró bogarakat és más hasznos ízeltlábúakat. Ez a természetbarát szemlélet hozzájárul ahhoz, hogy a legelők ökológiai folyamatai zavartalanul működhessenek, és hosszú távon is fennmaradjon a terület gazdag élővilága.

Köszönjük a Horhos-Völgyi Birtok munkatársainak a szívélyes vendéglátást, a tartalmas szakmai beszélgetéseket és a betekintést a természetközeli gazdálkodás mindennapjaiba. Öröm volt számunkra egy ilyen különleges környezetben dolgozni, és bízunk benne, hogy a közösen gyűjtött adatok tovább segítik a legelők élővilágának és a ganajtúró bogarak védelmének elősegítését.

Írta: Gál Renáta

A közös munka során nemcsak értékes adatokat gyűjtöttünk a terület rovarvilágáról, hanem mi magunk is rengeteget tanultunk a regeneratív gazdálkodás lehetőségeiről. Inspiráló volt megismerni a regeneratív gazdálkodás szemléletét, azokat a gyakorlatokat, amelyek a talaj egészségének javítására, a biodiverzitás növelésére és a természetes folyamatok támogatására épülnek.

Egyszeri mintavétel során közel 20 ganajtúrófaj jelenlétét sikerült kimutatni a területen. Ezek az élőlények sokszor észrevétlenül végzik munkájukat, mégis kulcsszerepet töltenek be az ökoszisztémák működésében és a termelés sikerességében.

Nagyon hálásak vagyunk az együttműködésért, és a vendégszeretetért! Fontos tapasztalat, hogy a természetvédelem és a gazdálkodás nem egymással szemben álló érdekek, a gazdálkodók nyitottsága nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hatékony természetvédelmi megoldásokat találjunk.

Írta: Tóth Máté

Idén 30. alkalommal rendezték meg az Országos Gulyásversenyt és Pásztortalálkozót a hortobágyi Pusztai Állatparkban. A jubileumi esemény célja a ridegtartásban nevelt magyar szürkemarhát őrző gulyások körében ma is élő hagyományok, valamint a pásztormesterség gyakorlati fogásainak bemutatása és továbbörökítése. Az ország számos pontjáról érkező gulyások és az utánpótlást képviselő bojtárok a mindennapi pásztoréletből vett hagyományos versenyszámokban – többek között marhakifogásban, gémeskútból történő vízhúzásban, pányvadobásban, valamint a gulyásbot és a karikás ostor használatában – mérték össze tudásukat, miközben a látogatók hiteles betekintést nyerhettek a magyar pásztorkultúra egyik legfontosabb, máig élő hagyományába.
A programokat pásztorételek főzőversenye, népzenei és hagyományőrző bemutatók, valamint kézműves és népművészeti vásár színesítette. A rendezvény nemcsak a magyar pásztorkultúra értékeinek megőrzését szolgálja, hanem ráirányítja a figyelmet a legelőgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatára is, amely napjainkban egyre fontosabb szerepet kap a fenntartható tájhasználatban.

Az esemény kiváló alkalmat teremtett számunkra, hogy a gazdálkodókkal és az érdeklődőkkel megismertessük a rovarbarát legeltetés jelentőségét és projektünk célkitűzéseit. A rendezvény jelentős számú állattartó gazdálkodót, őstermelőt, helyi lakost és szakmai érdeklődőt vonzott, így kiváló lehetőséget biztosított a természetbarát gazdálkodási gyakorlatok bemutatására. A nagy számú szakmai látogató révén közvetlenül szólíthattuk meg azokat a gazdálkodókat, akik mindennapi tevékenységükkel jelentős hatást gyakorolnak a gyepek élővilágára.
Standunknál bemutattuk, hogyan járulhat hozzá a természetkímélő legeltetés a lebontó rovarok és a gyepek élővilágának megőrzéséhez. Beszélgettünk a féreghajtó szerek körültekintő használatának előnyeiről, a rovarhotelek szerepéről, valamint arról, hogy a fenntartható gyepgazdálkodás és a hasznos rovarfajok védelme miként szolgálhatja egyszerre a természetvédelmi és a gazdálkodási célokat. Kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a résztvevő gazdálkodók gyakorlati példákon keresztül ismerjék meg azokat a természetvédelmi megoldásokat, amelyek elősegítik a lebontó és talajlakó ízeltlábúak, valamint egyéb hasznos rovarfajok fennmaradását.
Örömmel tapasztaltuk, hogy sok gazdálkodó érdeklődött a természetbarát gyepkezelési módszerek iránt, és számos értékes szakmai eszmecsere alakult ki a rendezvény során. A személyes beszélgetések alkalmával több gazdálkodó jelezte, hogy nyitott a rovarbarát kezelési módszerek alkalmazására, és szívesen kipróbálja a projektünk által bemutatott módszereket saját gazdaságában is.
Köszönjük mindenkinek, aki meglátogatta standunkat, és kérdéseivel, tapasztalataival hozzájárult a közös gondolkodáshoz!

Írta: Gál Renáta

Hortobágy adott otthont a VIII. Magyar Gyapjúfesztiválnak, amely idén is sokszínű programkínálattal várta a hagyományos pásztorkultúra, a gyapjúfeldolgozás és a fenntartható állattartás iránt érdeklődőket. A rendezvény célja, hogy közelebb hozza a látogatókhoz a juhászat és a gyapjú útjának hagyományait, miközben teret ad a modern, természetbarát szemléletek bemutatásának is.

A kétnapos eseményen a projektünk szakemberi is részt vettek. Az első napon megrendezett szakmai konferencián Dr. Lengyel Szabolcs tartott előadást „A Life for Bugs and Birds projekt, valamint a rovar- és madárbarát legeltetés módszerei” címmel. Az előadás bemutatta, hogy a megfelelően alkalmazott legeltetési gyakorlatok miként járulhatnak hozzá a gyepek biodiverzitásának megőrzéséhez, különös tekintettel a rovar- és madárvilág védelmére.

A konferencia központi témái között szerepelt a fenntartható legeltetés, a gyapjú sokoldalú felhasználása, valamint a pásztorkultúra hagyományainak megőrzése és továbbadása. A szakmai program kiváló lehetőséget biztosított a természetvédelem, az állattartás és a kézművesség területén dolgozó szakemberek közötti párbeszédre és tapasztalatcserére.
A rendezvény második napján kiállítóként vettünk részt a fesztiválon. Standunknál az érdeklődők megismerhették a projekt célkitűzéseit, természetvédelmi tevékenységeit, valamint a biodiverzitás megőrzését támogató legeltetési módszereket. Számos látogató érdeklődött a természetbarát gazdálkodás gyakorlati lehetőségei iránt, és örömmel tapasztaltuk, hogy egyre nagyobb figyelem irányul a gyepek élővilágának védelmére.

A VIII. Magyar Gyapjúfesztivál nemcsak a hagyományőrzésről szólt, hanem arról is, hogy a múlt értékeit hogyan lehet összekapcsolni a jövő fenntartható megoldásaival. Büszkék vagyunk rá, hogy projektünk részese lehetett ennek az inspiráló eseménynek, és hozzájárulhatott a természetkímélő legeltetés fontosságának bemutatásához.

Írta: Gál Renáta

A pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye volt április 24-e, Szent György napja. Az állattenyésztéssel foglalkozó népek körében az időjárástól és a legelők állapotától függően, hagyományosan ezen a napon történt az állatok első kihajtása a téli szálláshelyeikről, valamint a pásztorok, béresek fogadása, továbbá ettől a naptól számították az igazi tavasz kezdetét. A Szent György nap egy ősi pásztorünnep volt, ezért ehhez az időponthoz számos hiedelem és népszokás is kapcsolódik. Gyakori volt például, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtották keresztül, s úgy tartották, hogy a jószágok ettől olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”- szólt a mondás.

A kihajtás – a közhiedelemmel ellentétben – nem egy konkrét nap, hanem egy több hétig tartó folyamat, amit számos tényező befolyásolhat. A legeltetés kezdetét és végét ugyanis nem a naptár, hanem az időjárás, a talaj és a gyepnövényzet állapota határozza meg, valamint befolyásolják a domborzati viszonyok is. Ezek közül a legfontosabb a legelők állapota és az időjárás alakulása. A gyepterületek növekedési erélyét és a talajszerkezetét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet és a csapadékviszonyok alakulása. Ezekre a tényezőkre a védett természeti területek kezelése során fokozottan figyelni kell, hiszen a nagytestű állatok a vizenyős, laza talajon nagy taposási kárt okozhatnak, ezáltal károsíthatják a gyepvegetációt is. A legeltetési időszak hazánkban általában április második felétől október végéig tart, viszont mint ahogy fentebb is kiemeltük, nem helyes annak sem kezdetét, sem befejezését a naptárhoz igazítani. A legeltetés kezdetének az a jó időpontja, amikor a talaj már kellően száraz és a fű megfelelően magas.

Állattenyésztési szempontból a kihajtással kapcsolatos előkészítő munkák valójában már sokkal korábban, az előző év őszén elkezdődnek a legelők tisztításával, ápolásával, majd folytatódnak a kihajtás előtt az állategészségügyi és egyéb technológiai kezelésekkel (pl.: fülszámozás, az esetlegesen elhagyott fülszámok pótlása, körmölés). Tavasszal minden haszonállatfajnál fontos technológiai lépés a legelőhöz, a friss fűhöz szoktatás, ami azt jelenti, hogy a végleges legelőn tartózkodás időszakát megelőzi egy 1-2 hétig tartó, napi kétszeri, rövidebb időtartamú legelési időszak.

A legelő állatfajok takarmányozásának máig legjobb és leggazdaságosabb módja a legeltetés. Az előbbi kijelentés ellenben csak akkor állja meg a helyét, ha a legeltetés fenntartható módon történik. Az állat és a legelő egymásra utaltsága nemcsak gazdasági, hanem környezet-, természet- és tájvédelmi kérdés is: a legeltetés egyrészt táplálékot biztosít az állatok számára, másrészt a füves puszták, ártéri területek természetvédelmi kezelésének is az egyik legjobb módja. A legeltetéses gazdálkodásnak köszönhetően maradt fenn hazánkban számos természetvédelmi szempontból értékes gyepterület.

Napjainkban egyre növekvő problémát jelentenek a féreghatószerek, mint pl. az ivermektin, amelyek a legelő állatok trágyájával jutnak ki a gyepekre.  A legelőkön található trágya fontos forrást jelent számos ízeltlábú csoport, pl. ganéjtúrók (Scarabidae), legyek (Brachycera) különböző képviselőinek, amelyek együttesen alkotják a trágyalebontó ízeltlábú faunát. Kimutatták, hogy az ivermektinnel kezelt trágya vonzza a ganéjtúrókat, ugyanakkor az ivermectin elpusztíthatja a lerakott petéket, vagy a kikelő lárvákat. Egyértelműen kimutatható az is, hogy ha ivermektinnel kezelt haszonállatokat legeltetünk, akkor szaporulat hiányában az ízeltlábúak állománya mindössze öt év alatt akár harmadával-felével is csökkenhet a területen. Az ivermektin kezelés időzítésének változtatásával azonban sokat tehetünk a gyepek biodiverzitásáért.

Ennek egyik kézenfekvő módja, ha az ivermektin-hatóanyagú állatgyógyászati szereket a kihajtás előtt legalább hat héttel, vagy a legeltetési szezon végén adjuk be. Így elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szer kiürüljön a haszonállatok szervezetéből és a vegetációs időszakban (tavasztól őszig) a legelőkön tartózkodó egyedek trágyájukkal ne juttassanak ki ivermectint a gyepekre. Amennyiben behajtás után kezelik ivermektinnel az állatállományt, úgy a legelőn összeszedett paraziták nem jutnak be a téli szállásra. E megelőző jellegű megoldásokkal jelentős mértékben növelhető a trágyához kötődő ízeltlábú-fajok állományainak nagysága és a trágyalebontás hatékonysága is.

A trágya jelenléte a legelőn természetes és a biodiverzitás fenntartása, növelése szempontjából nélkülözhetetlen, de láthatjuk, hogy a trágyalebontó ízeltlábúak révén végbemenő minél gyorsabb lebontása a gazdák érdeke is. Összességében az ízeltlábúak fontos szerepet játszanak a trágya felaprózásában és lebontásában, így ha megfogyatkoznak, a trágya jóval lassabban vagy egyáltalán nem bomlik le, ahogy az megfigyelhető számos hazai, legelőként hasznosított gyepterületen. A legelőn maradó trágya pedig gátolja a füvek csírázását és kiégetheti a növényzetet, ezáltal rontva a gyep takarmánytermelő képességét, továbbá lehetőséget biztosít a gyepeken nemkívánatos növényfajok (pl. pionír gyomok, idegenhonos növények) megtelepedésére is.

Az egészséges gyepi ízeltlábú közösségek a trágyalebontás révén a gazdálkodók számára jelentős hasznot biztosíthatnak, ezért fenntartásuk gazdaságilag közvetlenül is előnyös. Továbbá a trágyalebontó ízeltlábú fauna képviselői fontos táplálékállatai más ízeltlábú csoportoknak, többek között pókoknak (Araneae), futóbogaraknak (Carabidae) és sutabogaraknak (Histeridae), valamint a gyepeken előforduló védett gerinceseknek, mint a hüllőknek, és az egyre fogyatkozó állományú parti- és gyepi madaraknak egyaránt.

Írta: Gál Renáta, Nagy Csaba Péter